12.~

* 10 tetszik, 5 komment..:)) Hajrá!:3

Vigyorogva nyitottam ki az ajtót, és ami fogadott, iszonyatosan meglepett..
Na jó, csak annyi történt hogy Harry-n kívül mindegyikőjük alszik, vagy a kanapén, vagy a fotelben, vagy éppen a földön, egy paplannal takarózva, Harry meg egy újságot olvasva ült egy széken. Elvigyorodtam.
-Még is csak jó apa lennél te.. Mi van, délelőtti szieszta?.. -odalépkedtem Harry-hez, és ránéztem az újságra.
-Mit olvastál nekik?.. Netalántán időjárást?..Vaagy "Radír ragadt a kocsikerék közé" ?.. -ezen a híren én is elég értelmes fejet vágtam, de inkább ránéztem Harry-re, aki mosolyogva nézett.
-Nem, tekintve, hogy kényelmetlenül aludtak, és Louis fáradtan még hülyébb volt..Amit nem hiszel el, hogy lehetséges.. Így hamar bealudtak. -rántott vállat. Elmosolyodtam, végig néztem újdonsült barátaimon, akik édesen szunyókáltak.
-Neked is szia amúgy. -sértődött be hirtelen.
-Ja, szia. -csókoltam meg, tudván, hogy ettől nem játssza sokáig a sértettet.

-Nincs jó kedved.. - Állapítottam meg és leültem mellé.
- Miből gondolod ? - Vonta fel a szemöldökét.
- Hát..Csak olyan fura vagy..- Gondolkodni kezdtem, hogy vajon mi baja lehet, majd beugrott.. - Louis ? - Kérdeztem rá halkan.
- Talán..Esetleg..Igen.. - Sóhajtott fel és letette az újságot.

Harry sz.sz.~

Jobban átgondoltam a dolgot, és úgy döntöttem, még nem beszélek erről, hátha Louis kicsit visszafogja magát, így felesleges erről beszélni.. Meg most minek? Alice is csak kedves akar lenni.. Habár velem az elejétől fogva nem volt az.. Mindegy is..
-Ma még kinyögöd, vagy harapófogóval kell hogy kiszedjem belőled? -vonta fel a szemöldökét. Sóhajtottam egyet.
-Nem lényeg.. Csak nagyon fel tud idegesíteni a hülyeségeivel, amikor ennyire pörög.. -mosolyogtam fáradtan.
-Biztos csak ez a baj?.. -méregetett.
-Persze. -bólintottam rá határozottan. Még mindig gyanúsan nézett rám.
-Próbálnál meg vele élni.. Azt hinné az ember 2 év alatt összeszoknak, de Louis Tomlinson-al semmi se lehetetlen, azt mondanád, hogy ennél hülyébb már nem lehet, de következő nap meg már felgyújt egy konyhát.. Hidd el.. Tapasztalat. -informáltam. Elvigyorodott, majd elakart menni valahova, de karjánál fogva vissza rántottam, magam elé húztam (persze finoman), és mivel háttal állt nekem, derekánál átöleltem, és elöl összekulcsoltam ujjainkat hasánál.
-Szeretsz? -kérdeztem meg halkan.
-Azt hiszem..
-Az nem elég. -mondtam kicsit határozottabban.
-Azt hiszem annál biztosan jobban szeretlek, mint a 6 éves szülinapi zsúromat.. -elgondolkoztam.
-Miért, az milyen volt? -kíváncsiskodtam.
-Pocsék.. -vágta rá rögtön, majd nevetni kezdett. Legszívesebben én is nevettem volna, de inkább játszottam a sértődöttet.
-Na jóó csak vicceltem, szeretlek, nagyon. -mosolygott rám, miután szembe fordult velem. Néztem szemeibe egy darabig, mindenféle arcmimika nélkül. Aztán ajkait kezdte el harapdálni, aminek én, mint Harry Styles, már nem tudtam ellenállni..

Ölembe húzva, egyre hevesebben csókolóztunk, de persze ezt a pillanatot is el kellett rontania valakinek..Valakinek, aki most sem volt más, mint Louis. Vigyorogva jött ki.
- Sziaa anyuuuu. És apu.. - Láttam rajta, hogy megakarta ölelni, de szerintem kapcsolt, hogy én is ott vagyok, ezért csak elsétált a hűtőig.

Ali mosolyogva nézett Louis után, amit kicsit rossz volt nézni..
-Szia, fiam. -vigyorgott. -Jót aludtál? -elengedett, és hirtelen úgy éreztem magam, mint aki feledésbe merül. Megölelte Louis-t, aki félve rám pillantott, de azért visszaölelt. Szikrázó szemekkel bámultam ide-oda, majd betelt a pohár..
-Éhes vagy? -kérdezte meg kedvesen Louis-t.
-Hát.. Valami olyasmi.. -adta a választ.
-Akkor csinálok nektek valami ebédet, oké, drága? -mosolygott. "Drága".. Csak ez a szó visszhangzott bennem. Nekem még sose mondta ezt. 2 napja együtt vagyunk, Louis-ékat csak utólag ismerte meg, és őt ledrágázza, engem meg nem.. Próbáltam uralkodni magamon, de nem ment, főleg úgy, hogy azt láttam, Ali hogy mosolyog Louis-ra miközben hozzá beszél. Nem igen tudtam, mivel tudnék lenyugodni..  vagy hogy mivel mutathatnám ki, hogy Ő akkor is az enyém..

Alice sz.sz~

Louis türelmesen ült az asztalnál, míg én előpakoltam mindent, ami szükséges melegszendvicshez. Igen, melegszendvics. Lusta voltam egyéb mással fáradozni. Miközben a kenyeret vajaztam, Harry átölelt hátulról, és szokásához híven, a nyakamat kezdte el harapdálni. Normál esetben nagyon is tetszett volna, de így hogy Louis is jelen volt és ráadásul sietni szerettem volna a kajacsinálással, inkább kicsit idegesítő volt..
- Harry..Légyszíves.. - Szóltam rá, nem túl kedvesen, mire felsóhajtott és elviharzott.Értetlenül fordultam utána, és elképedve néztem végig ahogy kiszáguld az ajtón és becsapja maga után.

-Ez meg mi volt? -jött ki Niall kómás fejjel.
-Őszintén? Én se tudom.. -mondtam halkan, legszívesebben rögtön utána eredtem volna, de tekintve, hogy már Niall is fent van, és ő is biztos éhes, siettem a szendvicsekkel.
-Menj csak, én majd megcsinálom. -mosolygott Louis. Hihetetlenül hálás voltam neki, dobtam felé egy hálás mosolyt, és már futottam is Harry után. Túl idegtépő lett volna lifttel menni, szóval inkább 3-asával szeltem a lépcsőfokokat. Egyik ablakból leláttam az utcára, és láttam, ahogy Harry fut át az úton. Mindent beleadva loholtam utána.
-Harry, várj már!! -kiabáltam utána, amikor már úgy ahogy beértem. Hirtelen megállt, és dühtől vörösödő fejjel nézett rám, ráadásul szemébe mintha egy könny szökött volna. Láttam, hogy teste meg van feszülve. Siettem hozzá, majd rögtön letámadtam.
-Még is mi a szent szar bajod van neked?? -igen, ahelyett hogy rendesen szóltam volna hozzá, így sikerült..
-Nehogy már neked álljon feljebb..!! -kiabált vissza, ami kicsit megijesztett.
-Én csak annyit mondtam, hogy légyszives, szerintem neked se lenne jó ha mondjuk ivás közben harapdálnám a nyakad..!! -vágtam vissza.
-Azért kedvesebben is szólhattál volna.. Különben is.. Louis is ott volt, fogadok azért nem akartad megengedni..!! -komolyan úgy éreztem magam mint a friss házasok.. Hát kb azon a szinten voltunk. Az utca szélén kiabálva osztjuk egymást.. ~
-És ha igen..??? -szerintem ő teljesen másra gondolt, mint én. Én egyszerűen nem a haverja előtt akartam ezt, nem másért.
Erre már csak megrázta a fejét, és újra ott hagyott. Nem állt szándékomban most is utána loholni.. Hihetetlen, hogy én jövök vele össze úgy, hogy féltékeny típus vagyok, egy lövése van, és azóta már 2 vagy talán már 3 féltékenységi rohama volt NEKI.. Ehhez képest én eddig elég jól bírhatom..
Vissza sétáltam a szállodához, ezúttal a liftet választottam. Megnyomtam az 5-öst, neki dőltem a falnak, és vártam hogy felérjek. Addig a gondolatok nem hagytak nyugodni. Vissza mentem a szobába, ahol mindenki rögtön rám kapta a fejét.
- Nem jelent jót, ha csak egyedül jöttél vissza.. - Sétált elém Lou. Fogalmam sincs, hogy miért, de elkapott a sírhatnék, szóval Lou nyakába borulva kezdtem el zokogni. Látszólag meglepte a dolog de hátamat simogatva próbált csitítgatni. Egy kis ideig csak egy helyben ácsorogtunk, majd bementünk a nappaliba. A kanapén ülve csak egyenesen magam elé bámultam.

- Hé..Fölöslegesen emészted magad..Harry ilyen.. Képes könnyen túlreagálni dolgokat. De ha igazán fontos vagy neki, akkor maximum egy napon belül már vissza is fog rohanni hozzád. - Mosolygott rám biztatóan Liam.
- És mi van akkor, hogy ha nem vagyok neki igazán fontos?-Kérdeztem rá félve.
- Az vagy. - Vágták rá kórusban, ami egy kicsit meglepett.
- Hidd el..Mi már csak tudjuk.. Harry még nagyon lánnyal így nem viselkedett, mint veled..Ijesztő lehet hallani, de eddig tényleg csak ilyen-olyan egy éjszakás kalandjai voltak.. - Szólalt fel ezúttal Niall.
- Meg ha belegondolsz..Azért ilyen mert féltékeny.. Többnyire az emberek csak akkor féltékenyek, ha valami fontos dologról, jelen esetben személyről, van szó.. - Mosolygott Zayn is. Elgondolkodtam azon amiket mondtak..És igazuk van..
- Köszönöm srácok.. - Mosolyogtam rájuk hálásan, majd bevonultam a szobámba.

Harry sz.sz.:

Teljesen hazáig rohantam, vagy éppenséggel gyorsan sétáltam.. Mikor haza értem, hálát adtam a Jó Istennek hogy volt nálam egy kulcs, így betudtam menni. Visszazártam, bementem a szobámba, bedőltem az ágyba, és üvöltöttem egy nagyot a takarómba. Ezt a cselekedetemet sírás váltotta fel.. Nem értettem magamat. Nem értettem, miért vagyok ennyire ingerült és féltékeny, egy egyszerű gesztus miatt. De annyira szívbemarkoló látni, hogy az a lány, akibe én így beleszerettem, hogy magamat is megleptem, úgy mosolyog másra, ahogy rám kéne mosolyognia.. Lehet hogy önző vagyok és ez okozza a bajt. De egyszerűen nem szeretem azt látni, hogy másra is úgy mosolyog. Habár akkor is gyönyörű, viszont a varázsa akkor nagyobb ha miattam, rám mosolyog. Oké, bevallom én vagyok a hibás. De azért azt a drágás dolgot nem fogom elfelejteni.. Nem tudom, mi okból hívta így, lehet tényleg túlreagálom, de akkor is rosszul esett.
Sokáig ezeken gondolkodtam, agyaltam mit kéne most tennem, féltem ezzel mindent elrontottam, de hamar álomba merültem a nagy gondolkodások közben..~ 

Alice sz.sz~

Este 11kor a fiúk még egyáltalán nem akartak elmenni, mondván, hogy nem akarnak egyedül hagyni.. Bár ezt nem igazán értettem, mivel én egész végig egyedül ücsörögtem a szobámban, míg ők kint ökörködtek, de hát ha maradni akarnak akkor maradjanak..Aludni szerettem volna, de egyszerűen nem tudtam..Folyton kattogott az agyam.. Gondoltam rendet rakok a szekrényemben, addig is kicsit elterelem Harry-ről a gondolataimat..

Épp' valamilyen rockbanda albumát tartottam a kezembe, és néztem a borítóját, mikor váratlanul valaki átölelt hátulról. Érintéséről rögtön tudtam, hogy Harry az, és csak ő tud ilyen kellemesen megölelni.. Meg az illata..
Hirtelen könny szökött a szemembe, nem tudom miért, talán mert meghatódtam, vagy nem tudom. Reménykedtem benne, hogy vissza jön..