16.~

Szokás szerint elterült a kanapén és bekapcsolta a tévét. Zavart, hogy semmibe sem vesz, szóval leültem mellé és kikapcsoltam a tévét.
- Értem..Szóval nem szeretnél most tévézni..
- Meg kéne beszélni..
- Múltkor is ezt mondtad..Fölöslegesen beszélnénk meg.. - Nézett maga elé. Még az is jobb mikor dühös, de ez amit művel, ez a sírba visz..Halál nyugodtan, ridegen beszél és semmi érzelmet nem mutat..
- Értem. - Mindössze ennyit tudtam mondani, majd felálltam és a szobámba sétáltam. Az ablak előtt állva gondolkodtam..Rengetegszer végig gondoltam, hogy helyes lenne-e..Végül 10 perc agyalás után ismételten kimentem hozzá. Még mindig ugyan úgy ült, ahogy ott hagytam.Hátulról átöleltem és egy puszit nyomtam az arcára.
- Szeretlek. - Suttogtam a fülébe, mire kezeimet gyengéden eltolta maga elől és felállt. Kicsit megijedtem, hogy itt hagy, de ehelyett odasétált hozzám és szorosan magához ölelt.Megfogtam a kezét és a szobámba vezettem. Becsukta az ajtót, majd -mint mindig- most is a falnak nyomva támadt ajkaimnak. Ezután szépen lassan elvezetett az ágyhoz és eldöntött rajta. Fölém hajolva csókolt tovább és, akárcsak tegnap, most is abba hagyta mielőtt bármi is történhetett volna. Még mindig fölöttem volt, és szótlanul fürkészte szemeimet. Ezúttal én csókoltam meg őt, ami látszólag meglepte, de viszonozta. A szívem a torkomban dobogott, mikor a pólója szélét kezdtem el fölfele húzni.Csókunkat megszakította, és kezeimet megfogta.
- Mit csinálsz..? - Kérdezte rekedtes hangon.
- Szeretném, ha tudnád, hogy csak is téged szeretlek. Csak is egyedül téged. - Mondtam alig hallhatóan.
- Nem muszáj megtenned, ha még számodra korai... Tudok várni. - Mosolygott rám most először amióta felértünk hozzánk.
- Szeretném.. - Mondtam remegő hangon.
- Nem úgy látom..
- Csak...Izé..Szóval egy kicsit félek.. - Kínomban halkan felnevettem, mire elmosolyodott.
- Bízol bennem..? - Bólintottam egyet, mire megcsókolt. Szép lassan megszabadultunk a ruhadaraboktól.
- Biztos vagy benne, hogy szeretnéd? - Kérdezett meg két csók között.
- Teljes mértékben biztos vagyok benne. - Mosolyogtam rá.~

Harry sz.sz.:

Az éjjelünk fantasztikus volt.. És ahogy észre vettem Alice-nek is tetszett. Szívesen megismételném, de persze tekintettel vagyok rá, és nem vagyok önző..
Ezekkel a gondolatokkal lépkedtem ki a konyhába, miután felkaptam magamra egy alsót. Alice még aludt, nem akartam felébreszteni.
A konyhában ittam egy pohár vizet, mikor kopogásra lettem figyelmes. Nem igen volt sejtésem ki lehet, vagy valami, de rajtam is csak egy alsó volt, ami furán nézne ki, ha így nyitnék Alice helyett ajtót. De végül megtettem. Mikor megláttam ki áll velem szembe, elkapott a düh, magam sem tudom miért.
-Öhm..Hello.. -köszönt a srác, és elég zavarodott feje volt. Flegmán néztem rá, nem akartam jópofizni vele.
-Szerintem eltévesztettem a szoba számot, bocsi.. -kért bocsánatot mosolyogva, majd elment volna, de vissza szóltam. Nem bírtam ki..
-Attól függ kit keresel. - visszafordult, és válaszolt is.
- Alice Roden -t keresem. Azt hittem ebben a szobában lakik, de ezek szerint..
-Még alszik. -adtam a választ egy halvány, sunyi mosollyal. Conor arca eléggé lehervadt, azt se tudta mit mondjon. Felhúztam szemöldököm, és vártam.
-Öhm.. Értem.. Ja, be sem mutatkoztam, a nevem..
-Ne fáradj, tudom ki vagy. -vágtam közbe. Kicsit mintha elmosolyodott volna.
-Alice beszélt rólam?.. -reménykedett. Épp' próbáltam valami ütőset visszaszólni, de ekkor Alice jelent meg.
-Conor?.. -kicsit zavarba jött, főleg hogy csak egy lenge, átlátszó póló volt rajta, meg fehérnemű. Azért mosolyogva oda tipegett.
-Ali, szia. Gyönyörű vagy.. -nézett rajta végig hatalmas vigyorral a képén, miután megölelték egymást. Szikrázó szemekkel méregettem a srácot. Ő csak ne stírölje az én barátnőmet..! ~

-Bejöhetek..? - Mosolygott nyálasan Alice-re. Nem akartam közbeszólni..Csak reménykedtem benne, hogy Alice tekintettel lesz rám..Eleget veszekedtünk már, és elég nagy áldozatot hozott értem, szóval nem akartam megint jelenetet rendezni.
- Ami azt illeti... Nekünk most lenne egy kis elintézni valónk.. - Húzta a száját, egy bocsánatkérő tekintet kíséretében.
- Ohh.. Hát akkor.. Majd hívj ha ráérsz.. Sziasztok. - Csalódottan megfordult. Becsuktam az ajtót, majd a vigyorgó lány felé fordultam.
- Elintézni valónk ? - Vontam fel az egyik szemöldököm. Nem válaszolt csak tovább vigyorgott.
- Várjunk..Te..Most...Imádlak. - Én is elvigyorodtam és hosszasan megcsókoltam.
- Büszke vagyok rád Harold.. Nem akadtál ki..Annyira.. - Mondta miközben elindult a konyha felé.

Vigyorogva követtem.Megállt a hűtő előtt, rám nézett, kinyitotta a hűtőt, és sokáig gondolkodott mit kéne enni. Oda mente mögé, átöleltem hátulról, és én is lestem a hűtőbe.
-Mi lenne, ha ma én csinálnék valami reggelit? -ajánlottam fel.
-Csak akkor, ha nem teszel semmilyen mérget a kajámba.. Se kokaint, se semmiféle kábítószert. -sorolta. Összevont szemöldökkel ránéztem, ő pedig csak mosolygott.
-Annyira gonosz vaagy.. -engedtem el, és elmentem onnan. Mint egy besértődött kisfiú, ölbetettem a kezem, és durcisan lestem magam elé, közben megtámaszkodtam a pultnak. Vigyorogva elém sétált, kezét a mellkasomon végigsimította, majd mosolyogva lágyan megcsókolt.
-Bocsi, tudod jól, hogy az ilyet nem hagyhatom ki.. És jobb megelőzni. -vigyorgott. Úgy döntöttem, nem duzzogok tovább, így csücsörítettem csak egyet, jelezve hogy egy csók az ára. Mosolyogva meg is csókolt, és sokáig nem is hagytam hogy elszakadjunk egymástól, így derekánál fogva öleltem magamhoz.
-Na jó, éhes vagyok, szóval hajrá. -szakadt el ajkaimtól, amit én kicsit bántam, de végül neki kezdtem a reggeli készítésének.

Miközben én csináltam a tojásrántottát, ő tett-vett.
- Most pedig..Foglalj helyet.És kóstold meg a Harry-féle különleges tojásrántottát.
- Mit takar az, hogy 'Harry-féle' és mitől különleges ? - Gondolkodott el.
- Őőőő..Harry-féle, mert én csináltam..És különleges mert...Én csináltam.. - Adtam a kevésbé értelmes választ..
- Ohh..Már minden világos.. - Nevetett fel aranyosan.

Alice sz.sz~

Leültem és elkezdtem falatozni abból a tányérból amit Harry elém rakott.
-Harry.. Ebből mintha.. hiányozna valami.. -állapítottam meg. Harry még nem evett, a telefonjával vacakolt. Rám nézett, majd ő is megkóstolta. Hirtelen megállt a rágással, megfogta a sót és beleszórta a szájába.
-Idióta.. -nevettem fel. Igen, a só volt a bűnös. Biztos elbújt előle így nem került bele.
-Nem baj, csak sózd meg jól.. Tudod mit? Majd én megsózom, ne tegyük tönkre a Harry-féle műalkotást.. -sózta meg a tojásomat vigyorogva.
-Oh.. Úgyis megeszem, nem tök mindegy? -vigyorogtam.
-Nem.. -nézett rám zavarodottan, szúrós szemekkel. Vigyorogtam egyet, majd tovább ettünk. Közben ki-ki pillantgattam az ajtó felé, annyira nem stimmelt valami..
-Mit nézel annyira? -forgolódott Harry.
-Ja semmit, csak.. Olyan fura.. Így az ajtó körüli rész.. Mintha valami.. -aztán kiszúrtam. Felálltam, oda mentem, és elkezdtem keresgetni a tárgyat.
-Mi a baj? -kíváncsiskodott Harry.
-Ezt nem hiszem el.. -motyogtam, és még megnéztem vagy 5× hátha csak rosszul látok.
-Beavatnál engem is?! -jött oda már kicsit idegesen.
-Eltűnt a pótkulcs..! Mindig itt tartom, sose veszem le, nem tudom, most hova tűnhetett.... -forgolódtam, és megnéztem a földön is, hátha leesett, de sehol sem volt.
-Ne parázz, biztos itt lesz valahol.. -segített keresni, de semmi.
-Jó.. Hát mindegy.. Azért bezárom az ajtót.. -kicsit megijedtem, amit Harry is észre vett. Miután rázártam az ajtót, átölelt.
-Nyugi, lehet, hogy elkeveredett valamerre, amíg a srácok is itt voltak.. -nézett szemeimbe, de még mindig meg voltam ijedve.
-És ha nem..? Egyik éjjel nem zártam be az ajtót.. Mi van ha...
-Csss. Ne gondolj mindjárt a legrosszabbra, oké? -támasztotta homlokát az enyémnek, és megcsókolt. Kicsit megnyugodtam tőle, de még mindig nem volt az igazi.
-Gyere, fejezzük be a reggelit, felöltözünk, aztán megkérdezzük a srácokat, hátha látták.. -fogott kézen és vissza mentünk a konyhába. Őszintén már nem volt étvágyam, de nem akartam Harry-t megbántani, hogy ott hagyom így bármennyire nem esett jól, megettem. Közben zajokat hallottunk...
-Ez mi..? -ijedtem meg, és az ajtó felé néztem. Lehetett hallani, hogy kulcsot próbálnak beledugni a zárba és kinyitni.. 

15.~

*Először is: Ezer bocsánat, hogy ennyit késtünk.:s A suli most eléggé lekötött minket és nem igazán tudtunk géphez ülni..
*Másodszor: Mikor megláttuk a 14 rendszeres olvasót, és a 17 tetsziket a 7 kommenttel együtt a 14. részen, leesett az állunk.:o♥
*A következő rész ismételten 15tetszik és 5 komment után érkezik. Ha még sem..Az a suli miatt van..Szóval előre is bocsi.:s xx

Még mindig sétáltunk, gyakorlatilag kisétáltunk a tömegből, így leültünk egy padra. Ott beszélgettünk még egy kicsit, nem hinné el az ember egy ilyen srácról, de tud értelmesen és komolyan is beszélni. Ilyen témában is remek társaság ez a gyerek.

-Meg kéne keresni a többieket.. - Állt fel Louis.Bólintottam, majd elindultunk.
- Egyébként..Neked van ötleted, hogy mihez kezdjek most..? - Kérdeztem meg kis hezitálás után.
- Hát..Nem igazán..Talán a legjobb amit tehettek, hogy megbeszélitek..
- Ki vagyok veled segítve fiam.. - Sóhajtottam föl, mire bocsánatkérő tekintettel vállat vont.
- Ott vannak! - Mutatott egy kis bódé felé,ahol vattacukrot árulnak.

Mikor megláttam Harry-t, hirtelen megtorpantam. Nem volt semmi kedvem vissza menni oda..
-Na, mi a baj? -fordult vissza Louis, mikor észre vette, hogy megálltam.
-Louis, én nem akarok most oda vissza menni.. -ráztam a fejem, Harry-t bámulva, és sarkon fordultam volna, ha Louis engedi.
-Ne butáskodj.. Gyere, semmi baj nem lesz. -húzott maga felé karomnál fogva, de ellenkeztem.
-Louis..! -kérleltem. Fogalmam sincs miért volt hirtelen rossz érzésem, mikor megláttam Harry-t, de elakartam menni, rejtőzni, futni, akármi, csak ne kelljen oda visszamennem.
Ezek a gondolatok könnyt csaltak a szemembe, amit Louis is észre vett, így abba hagyta "ráncigálásomat".
-Hé'.. Csss.. -beszélt halkabban, és inkább közelebb lépett, és átölelt. Mivel Louis magasabb volt nálam, nagyon jól esett, ahogy fejemet is átöleli, és teljesen elzártan éreztem magam a világtól.
-Rendben.. Ha nem akarsz vissza menni, akkor menjünk arrébb, mielőtt észre vesznek minket. -mondta megértően, majd hátamra tette kezét, és elmentünk a fiúktól. Leültünk ismét egy padra, a bódék mögött. Könnyeimet letöröltem, majd csak bámultam magam elé.
-Miért kezdtél el sírni?.. -kérdezett rá félve.
-Nem tudom.. -adtam a hülye választ, mondjuk én se igen értettem magam.

-Nem versz át, csak volt valami oka.. Miért torpantál meg?.. -kérdezett máshonnan.
-Nem tudom, Louis. Egyszerűen csak nem volt kedvem még vissza menni Harryhez.. Kell még egy kis idő.. Ne haragudj.. -magyarázkodtam, majd ránéztem bocsánatkérően. Halványan elmosolyodott, miközben szemeimbe meredt.
-Semmi baj. Akkor addig elviselsz engem, majd ráfogjuk hogy nem találtuk őket. -rántott vállat. Elmosolyodtam.
-Köszönöm. -tényleg hálás voltam neki, hogy nem erősködött tovább, és hogy megért. Megöleltem, majd elkezdtünk játszani egy játékot. (értelemlvl99xd)
-Neked mi a kedvenc színed? -jött a kérdés Louis szájából, kisfiúsan. Elvigyorodtam.
-Hát, én minden színt szeretek, de talán a kéket, zöldet és a pirosat jobban egy kicsivel. -adtam a választ.
-Most én jövök. Mi lenne az az egy dolog, amit csinálnál a világ vége előtt? -tettem fel talán a kicsit komolyabb kérdést. Elgondolkodott.
-Építenék egy űrhajót, ami luxus, és jóó nagy. Összeszedném minden barátomat, családomat, rokonomat, beterelném őket az űrhajóba, és mennénk ki a Holdra. -mosolygott. Elmosolyodtam vele együtt.
-Engem elvinnél? -kérdeztem hozzá, sejtelmes mosollyal.
-Nem. Téged itt hagynálak meghalni.. Hülye vagy? Persze hogy elvinnélek. -forgatta a szemét nevetve. Jólesett hogy a barátjának tart, szóval mosolyogva vártam, hogy ő kérdezzen újra.
-Hmm.. Mi volt az első benyomásod Harry-ről? -nézett rám.
-Őszintén..? Az ember nem alakít pozitív véleményt egy olyas valakiről, aki zaklatja, és egészen hazáig követi.. De azon kívül, hogy az agyamra ment, így vissza gondolni vicces.. -mosolyogtam.
-Igen, Harrynek vannak fura dolgai.. Még sose csinálta ezt egy lánnyal se, szóval..
-Szóval megtiszteltetés ez számomra, vagy mi? -vágtam közbe.
-Lehet hogy annak szánta.. -vigyorgott, amire felnevettem. Most megint én jöttem.
-Ha már itt tartunk, te az elején miért voltál velem olyan.. ellenséges? -kérdeztem rá.
-Én nem emlékszem, hogy ellenséges lettem volna. -vágta rá.
-Jó, tudod hogy értem. -forgattam szemem mosolyogva.
-De én nem..
-Akkor miért viselkedtél velem úgy, ahogy.? -kérdeztem máshogy, amire már persze tudott válaszolni..
-Nem tudom, egyszerűen megszoktam, hogy Harry általában minden héten más csajjal szaladgál, és azt is, hogy a csaj nem engem vagy a többieket érdekelte, hanem csak Harry-t, és sose barátkoztunk így össze Harry barátnőjével.. Mindegyik ha ott volt, csak lese szart minket, így nem igen szimpatizáltam azokat a lányokat.. Azt hittem az elején, hogy te is ilyen vagy, de te nem. Téged kedvelünk. -mosolygott. -Foglalkozol velünk, beszélgetsz velünk, jó fej vagy, ráadásul Harry is máshogy szeret téged, mint az eddigi futókapcsolatos csajait.. -utalgatott a dologra. Megértően rábólintottam az elejére, majd elpirultam.
-Örülök, hogy ez a véleményed rólam.. Aranyos vagy, fiam. -öleltem meg.
-Mind ezt gondoljuk rólad. -helyesbített. Még jobban esett a dolog, és már volt kedvem újra Harry elé állni. Hála Louis-nak. Imádom ezt a gyereket.~

Ismételten elindultunk a tömegben és kis idő múlva meg is láttuk a többieket, akik szintén minket kereshettek...Mikor észre vettek minket, akkor egy emberként sóhajtottak fel és megálltak. Mély levegőt vettem, majd miután kifújtam, gyorsítottam lépteimen. Harry elé érve megálltam. Mindenki csöndben figyelt minket, mi meg csak egymás szemét fürkésztük. 
Egy darabig csak így ácsorogtunk, majd összekulcsolta ujjainkat, még közelebb húzott magához, és lágyan megcsókolt. Tudtam, hogy ennyitől még nem tisztázódtak teljes mértékben a dolgaink, de ez bőven elég volt ahhoz, hogy mindketten jól érezzük magunkat a hátralévő időben.
***

A kocsiból kiszállva vártam, hogy Harry is jöjjön, de csak ült tovább a helyén..
- Ma nem alszol nálam..? - Kérdeztem meg, meglepődve.
- Szeretnéd..? - Halvány mosoly jelent meg az arcán.
- Hát..Igen.. - Éreztem, hogy pirulok, és ezen az sem segített, hogy a fiúk is minket néztek..Végül Harry kiszállt, elköszöntünk a többiektől és szótlanul felvonultunk. 

14.~

*Fanny már megint sz*r jegyet kapott, ezért elkobozták tőle Rozálindát, a laptopját..:D:D:D Mivel ő a képfelelősünk, ehhez a részhez sajnos most nem lesznek képek..:/*Továbbra is 10tetszik 5 komment az új rész ára..:))
*Külön köszönet azoknak akik minden részre nyomnak egy tetsziket és még komizni sem lusták.^^♥

- Mi az hogy zárva ? - Kezdett el sipákolni Louis mikor odaértünk.
- Nyugalom.. Nincs annyira messze a másik vidámpark..- Nyugtatgatta Liam. Visszaszálltunk a kisbuszba és újból útnak indultunk. Az egész utat végig ökörködtük..~
- Niall, muszáj még a kocsiban is zabálnod..? - Szólt rá Zayn.
- Nem értem miért zavar titeket.. - Válaszolt a szőkeség teli szájjal.
- Talán mert hetente visszük a kocsit tisztítóba, mivel valaki folyton lecsöpögteti az üléseket mindenféle szószos szarral. - Fordult hátra Liam egy pillanatra, aztán gyorsan vissza. Niall nem oda figyelve a hallottakra, tovább falatozott.
Mindannyian jót beszélgettünk, mikor Louis hirtelen ötlettől vezérelve kinyitotta az ablakot és kidugta rajta a fejét..Kicsit megijedtem, mivel elég gyorsan mentünk, autópályán, és sorra suhantak el mellettünk kamionok...
- Fiam mássz vissza az ablakból! - Szóltam rá, mire durcásan visszacsukta az ablakot.

Nem sokáig tartott hogy durcizott, pár pillanat múlva már a hajamat buzerálta.
-Harry, szólj a fiadra! Neveled, meg, én már nem hatok rá..! -"nyafogtam" Harrynek. Louis felkapta a fejét.
-Dehogynem, tudsz te rám hatni, ha nagyon akarsz.. -közelített száját csücsörítve, mire Harry jó erősen fejbe vágta, amire elnevette magát az ütődött..
-Ne is foglalkozz vele, Drágám, nem fogok kapcsolatot kialakítani a fiammal. -nyugtattam Harry-t.
-Reménykedtem benne. -mosolygott, majd megcsókolt. A srácok egyszerre kezdtek el "hú"-zni mint az általánosban, meg mintha most először láttak volna minket csókolózni..
Belevigyorodtunk csókunkba, majd lassanként odaértünk a kb 1 órás út után a vidámparkba. Mind kiszálltunk, és Louis Liam-re nézett.
-Ja.. Nincs annyira messze, tényleg.. -forgatta a szemét, amire Liam egy atyai pofont adott neki, így Louis drámaian illően megfogta az arcát, és elesett.
-Fiam, kelj fel a földről, a végén nem engednek be minket. -mutattam az "Állatoknak tilos a belépés" táblára szigorúan. A fiúk jót mulattak rajta, Louis meg kinyújtotta rám a nyelvét.
-Ne akard hogy rácsapjak. -fenyegettem, amire rögtön visszahúzta, és mint egy csorda, beszabadultunk a tele őrült játékokkal lévő parkba..~

-Éhes vagyok... - Mindannyian Niall-re kaptuk a fejünket.
- Ez..Ez már beteges.. - Néztem rá reménytelenül. Niall kedvéért, tehát a legelső állomásunk a kajárdánál volt...A fiúk befoglaltak egy asztalt, én pedig a szőkeséggel együtt a pulthoz mentem.
- Heló. - Köszöntünk a srácnak, aki visszaköszönt, majd megkérdezte, hogy mit kérünk. Már messziről ismerős volt nekem, és a hangja hallatán csak még ismerősebbé vált.
- Egy nagy zacskó popcornt..1 hotdogot..1 hamburgert ééés egy kólát. - Sorolta Niall.
- És te ? - Fordult felém mosolyogva.
- Conor..? - Kérdeztem elgondolkodva, és az előző kérdését figyelmen kívül hagytam.

- Ömm igen.. - Nézett rám zavarodottan. - Várjunk.. - Felcsillantak a szemei. - Aliceee. - Kifutott a pult mögül és szorosan magához ölelt. Nem, nem nézett minket senki hülyének... - Figyelj nekem most sok a dolgom, de mindenképpen szeretnék veled valamikor találkozni.Lehetne róla szó ? - Megállás nélkül vigyorgott.
- Persze. Majd hívlak. - Nyomtam egy puszit az arcára és visszasiettem a többiekhez.

Mikor leültem Harry mellé, abban a pillanatban förmedt rám.
-Mi volt ez..?! -vonta kérdőre, hirtelen be se ugrott, mire gondol.
-Mi?.. -vágtam ijedt fejet.
-Az előbb azzal a sráccal.. Ismeritek egymást?.. -kérdezett tovább, féltékeny tekintetével néha-néha Conor-ra nézett.
-Igen, képzeld, ő Conor. -mosolyogtam már. Harry-n láttam, hogy hirtelen sziven üti, bár nem igen értettem, miért.
-Értem.. -rendezte le ennyivel, és előre fordult. Rápillantottam Louis-ra, aki értetlenül nézett rám. Tátogtam amolyan "majd elmondom"-ot, ezzel ennyibe maradt. Legalábbis nekünk..
***
-Na ide üljünk fel! -mutatott egy nagy szarra Louis. Nem igen láttuk ennek a játéknak az értelmét, de azért felültünk vele. A lényeg az volt hogy egy kabinba fel meg le vittek, és hogy a kabinba egyensúlyozni kellett, különben eldől. Mire leértünk végre, már hatszor kapott el a hányinger.
-Oké, erre soha többet. -jelentettem ki, majd tovább mentünk. A srácok egy érdekes körhintára akartak felülni, amire még az is ki volt írva, hogy 18 éven aluliaknak nem ajánlott. Marhára nem volt kedvem felülni oda..
-Van egy kis gond, újra..El fogyott a kajám és éhes vagyok még.. Ez a fél fogamra se volt elég. Lehet reklamálni is fogok a gyereknek...Viszont nem akarok egyedül menni, ki jön velem? -nézett körbe rajtunk, én meg rögtön jelentkeztem, csak hogy megúszhassam, hogy erre felüljek.
-Majd én megyek! -álltam a szöszke mellé.
-Király, akkor gyere, Al. -vigyorgott, és elindultunk. Küldtem egy puszit a többieknek, bár Harry eléggé furán tekintett rám..

Harry sz.sz.:

Nagyon is tudtam, Alice miért akart Niallel menni.. Csak hogy azzal a Conor gyerekkel találkozzon... Hihetetlen féltékenység futott át a testemen, és egy fokpiszkálóval is átszúrtam volna legszívesebben a srácot..

Mire vége lett a menetnek, Alice-ék is visszaértek. Alice kedvéért ezúttal arra a kilövős izéra ültünk fel. Mikor megláttam a barna hajú, kb velünk egy idős, dolgozó csajszit megörültem, mert tudtam, hogy mi a dolga..( :g... érdekesen hangzik..xdd)
Mikor odaért hozzám és rámhajtotta azt a biztosító akármit, akkor különösen közel hajolt hozzám. Más eseteben zavart volna, de jelenleg remekül fel tudtam használni ahhoz, hogy egy kicsit visszavágjak Alice-nek.. Miután bebiztosított eleresztettem felé egy tipikus csajozós mosolyt, mire kissé elpirult és elsétált.

Alice sz.sz.~

Hihetetlen, hogy Harry így ''flörtölgetett'' a csajjal.. Már hiányzott, hogy féltékeny lehessek... Nem értem, hogy mire volt ez jó neki... A jó kedvem mindössze arra a kis időre tért vissza, míg föl-le lifteztünk, majd miután kiszabadultam az ülésből elviharoztam.

Nem igen tudtam, merre, hogyan, mikor, miért menjek, de hagytam, hogy a lábam vezessen, ráadásul nyugodt voltam, a nagy tömegben úgy se találnak meg. Vagyis azt hittem..
-Ali..! -kiabált utánam Louis, de nem akartam megállni. Bár így is beért.
-Alice, mi a baj? -kérdezett rá.
-Tudni akarod?.. A drágalátos haverod a szemem láttára flörtölt egy csajjal..! -keltem ki magamból, így Louis lecsitított.
-Jól van, nyugi.. -sokáig nem szóltunk egymáshoz, majd eszébe jutott Conor.
-Tényleg, és az a Conor..? -kérdezett rá.
-Tekintve, hogy megígértem, hogy elmesélem, elmondom.. Ő egy régi barátom, akivel 3 évig bonyolult kapcsolatban éltem, erről Harry is tud, meg még pár dologról, és most szerintem.. MEGVAN! -jutott el az agyamig. Hát persze..
-Mi? -értetlenkedett.
-Harry féltékeny volt Conor-ra, ezért bosszút akart állni, ezért flörtölt a csajjal.. -világosodtam meg. Louisnak kellett egy kis idő, míg leesett, de szépen lassan eljutott az agyáig..
-És akkor mit fogsz most csinálni?.. -kérdezte meg, azt amire a választ még én se tudtam.
-Nem tudom.. -bizonytalanodtam el.

13.~

*10 tetszik, 5 komment :3

Óvatosan szembe fordított magával, kezeimet megfogta, ujjainkat összefonta, majd homlokát az enyémnek döntötte.. Imádom, amikor ezt csinálja.. Közelről látom a gyönyörű szemeit, amik érzelmeitől csillognak.. Mikor meglátta, hogy sírok, letörölte arcomról a könnycseppet, arca megbánást tükrözött. Szinte teljesen hozzám simult, egy hangya is alig tudott volna átmenni közöttünk. Neki döntött a falnak, és még közelebb férkőzött aurámba. Jelenleg nem zavart, sőt..
Sokáig csak néztünk egymás szemeibe, mintha szavak nélkül rendeznénk le ezt az egészet. Mindkettőnkről olvasható volt minden érzelem, gondolat, így nem kellettek szavak.. Egyetlen egy szó hagyta el száját:
-Sajnálom.. -ezzel egy halvány mosolyt csaltam arcomra, és rögtön ajkaimnak esett. Először érzékien, lassan táncoltak ajkaink, ritmusra, majd egyre gyorsabban. Harry-t annyira elkapta a hév, hogy lassan, de magabiztosan tolt le az ágyra. Nagyon kívántam őt, de egyszerűen még mindig nem találtam rá a megfelelő időt és számomra ez még korai..
Nem akartam leállítani, tudtam, hogy le fog állni magától, mert ezt már megbeszéltük. Vagyis reménykedtem benne..
Már eléggé elszaladt vele a ló, de végül lassított. Ajkaimba motyogott egy "Ne haragudj"-ot, kis idő múlva le is szállt rólam.

Egy ideig csak csendben feküdtem a karjai közt.
- Meg kéne beszélnünk.. - Motyogtam alig hallhatóan.
- Meg kéne... - Mondta, miközben hajamból egy tincset az ujjai köre csavart.
- Mond el, hogy mi zavar és ígérem, hogy nem csinálom többet.


- Azt mondtad, hogy nem szeretsz előre ígérni dolgokat.. - Hallottam a hangjában, hogy mosolyog.

-Most az egyszer tehetek kivételt.. -mosolyogtam vissza rá. Hosszasan elgondolkodott, én addig elvesztem, számomra tökéletes arcában.
-Csak az esett rosszul, hogy Louis-t alig pár nap ismeretség után ledrágáztad, engem meg még nem becéztél.. -mondta szomorkásan. Elmosolyodtam.
-Te komolyan csak ennyi miatt csaptál ekkora nagy felfordulást? -mosolyogtam értetlen fejjel.
-Jól van na..! -védte magát.
-Tudod kezdem azt hinni, hogy te féltékenyebb típus vagy, mint én.. -vigyorogtam ezerrel, igen jó érzés volt, fingom sincs miért, de jó érzés fogott el.
-Egy szóval nem mondtam hogy ez nem így van.. -mormogta. Grimaszoltam neki, utánozva őt, hogy most kb így néz ki, és végre elvigyorodott.
-Ne haragudj, de én általában a barátaim körében mindenkit Drágázok, Édesemezek, Husifalatozok.. Hogy szeretnéd te, hogy becézzelek? -kérdeztem rá. Elgondolkozott.
-Esetleg Mackó..? Tudod az elég gyakori és ritka szar név.. Szóval az kilőve.. -kezdtem én is gondolkodni. Vigyorogva nézett rám.
-Oké, egyezzünk meg abban, hogy egyenlőre úgy hívlak, ami éppenséggel jön.. És ne sértődj be, ha Louis-t, vagy bárki mást becézgetek, ez már megszokás.. -informáltam, miután felvetettem a briliáns ötletemet. Sóhajtott egyet, majd egy mosoly hagyta el a száját.
-Rendben.. -ezzel ajkait újra az enyémre tapasztotta, és ismét egy érzelmes csókcsatába kezdtünk.

- Egyébként..Amióta itt vagy, kintről semmi zaj nem szivárog be..Pedig amíg egyedül voltam, harsogott az egész lakás.. Furcsa véletlen, nem de ? - Néztem rá elgondolkodva, és ő is tudta mire gondolok. Bólintott, mire halkan az ajtóhoz tipegtem, majd hirtelen kinyitottam az ajtót. Pont, ahogy sejtettük. Louis-al az élen borultak be.
- Mi csak..Szóval..Áhh mindegy is.. A lényeg, hogy kibékültetek. - Állt meg előttem vigyorogva Louis.
- Szabad ? - Pislogott bátortalanul Harry-re, aki csak egy mosoly kíséretében, szemforgatva bólintott, mire Lou közelebb lépett és magához ölelt.

Őszintén mondom, egyre jobban esnek ezek az ölelések. Mosolyogva ellépett tőlem, és hogy a másik 3 se maradjon ki, oda léptem hozzájuk és egyesével leölelgettem őket.
-Nem nézünk valami filmet? -kérdeztem rá.
-Fél 8.. Holnap nem dolgozni kell menned? -fordította oldalra fejét Harry.
-Háát.. Igazság szerint holnap nem kell mennem dolgozni, és úgy néz ki, hogy ezen a héten már egyik nap se.. -sunyítottam. Ennek természetesen mindannyian megörültek, és rögtön választottak filmet is. Niall-el csináltunk popcornt, vettem elő a dugi sósmogyimból is 3 csomaggal. Poharakat, üdítőt is vittünk ki, letelepedtünk a kanapéra, a tv elé, és Louis berakta a filmet.
-Címe? -kérdeztem meg, miközben megkóstoltam a popcornt.
-Tükrök. -mondta egyszerűen, amire ijedve ránéztem Louis-ra, majd Harry-re.. Harry vigyorogva tartotta a kezét, és magához húzott, hogy hozzá tudjak bújni. Igen, természetesen horror film.. Légy átkozott, Louis..~

A filmből nem sokat láttam, 2 okból : hol éppen elbújtam, mert fosatós részlet volt, vagy épp' Harry-vel csókcsatáztunk..A film után a srácok hazamentek, mondván : otthon kényelmesebben tudnak aludni..~

Harry-vel hamar elaludtunk, szokás szerint.


Reggel én ébredtem fel előbb, így most én tudtam gyönyörködni benne. Gondoltam én is lefényképezem, hamár ő is, szóval szép csendben elmentem a telefonomért és miután elkészítettem a világ legédesebb képét, visszabújtam mellé. Persze nagyon is élveztem arca fürkészését, de egy idő után unatkozni kezdem..A takaró alatt simogattam a hasát miközben arcát/száját apró puszikkal halmoztam el. ( biztos vagyok benne h a "simogattam a takaró alatt" perverz dolgokat fog bennetek felébreszteni..:g)
- Hozzá tudnék ehhez szokni.. - Mosolyodott el egy kis idő után.
- Tudod mit ? - Kérdeztem meg 2 hatalmas puszi között. - Bújócskázzunk..Ha megtalálsz, megcsókolhatsz.. - Néztem rá titokzatosan.
- És mi van, ha nem talállak meg..? - Szomorodott el.
- Ez esetben..A szekrény mögött leszek.. - Kacsintottam rá, mire elvigyorodott és hosszasan megcsókolt.

-Héé', így elrontottad a játékot..! -háborodtam fel játékból, miután sikerült elszakadni tőle. Elvigyorodott.
-Nem érdekel.. -csókolt meg újra, de ezúttal felém kerekedett, és alatta helyezkedtem el..
-Oké, én éhes vagyok.. -pattantam ki az ágyból, és kiugráltam a konyhába. Elővettem a gofrihoz valókat, és elkezdtem készíteni a reggelinket. Nem sokkal később Harry is csatlakozott hozzám a konyhába. Hátulról átölelt, és nézte mit ügyeskedek..
-Tudod nem kéne nézned, mit teszek bele, mert akkor nem fogod megenni.. És elrontod az élvezetet.. -poénkodtam, amire elnevette magát, és megcsókolt.
-..Hagyjál, így nem tudok reggelit készíteni.. -mormogtam ajkaiba de egy cseppet sem mutattam ki hogy tényleg elválnék ajkaitól. Belemosolyodott csókunkba, és szadizott egy darabig, majd tekintve hogy ő is és én is éhesek voltunk már, hagyta, hogy megcsináljam. Elővettem a nutellát és a lekvárt, mikor kész lettem. Letettem az asztalra, és hívtam Harry-t, aki közben felszívódott.
-Kész a reggeli! -nem sokkal ezután meg is jelent, már felöltözve. Leült és megvárt az evéssel.
-Ahj, pedig reménykedtem, hogy még bámulhatlak boxerben egy ideig.. -biggyesztettem le az alsó ajkam, és leültem, majd elkezdtem kenni a gofrim. Rápillantottam Harry-re, aki egy önelégült vigyorral a képén bámult engem.
-Ne néz így rám, mert kinyomom azokat a gyönyörű szemeidet.. -fenyegettem szúrós szemekkel. Felnevetett, majd az asztal fölött áthajolt, és nyomott egy puszit a számra. Miután jóízűen elfalatoztunk és beszélgettünk, elmentem én is felöltözni, már kezdtem fázni.
-Ma mit csinálunk, drágaszágom? -öleltem át hátulról Harry-t, úgy beszélve, mint egy kislány. Éreztem hogy mosolyog.
-Hát elmehetnénk mondjuk a vidámparkba.. -vetette fel az ötletet.
-Oké, akkor hívjuk a többieket is, igaz? -néztem rá kislányosan. Rábólintott mosolyogva, majd már rá is parancsoltam, hogy hívja őket.
-A szálloda előtt összeszednek minket. -tért vissza.
-Király. -vigyorogtam, és talán kicsit túlságosan is felpörögtem.
-Majd felülünk arra naaaagy kidobós cuccosra, és majd felhajít minket és buuuumm. -ugrabugráltam, és közbe hangokat adtam hozzá. Harry vigyorogva, ábrándozva nézett.
-Tudod eddig is aranyos voltál, de ezzel az oldaladdal még aranyosabb vagy. -mosolygott, és megcsillant valami huncutság a szemében. Válaszom egy vigyor volt, felkaptam lábamra egy cipőt, majd miután mindent elpakoltunk ami kellhet, ujjunkat összefonva indultunk le a szálloda elé, ahova a srácok pont befordultak a kisbusszal, dudálva, mint az eszementek, mikor megláttak minket. Nevetve vártuk, hogy leparkoljanak valahova, majd miután egy-egy puszival üdvözöltem mindegyikőjüket, elhelyezkedtünk, és indultunk a vidámparkba..

12.~

* 10 tetszik, 5 komment..:)) Hajrá!:3

Vigyorogva nyitottam ki az ajtót, és ami fogadott, iszonyatosan meglepett..
Na jó, csak annyi történt hogy Harry-n kívül mindegyikőjük alszik, vagy a kanapén, vagy a fotelben, vagy éppen a földön, egy paplannal takarózva, Harry meg egy újságot olvasva ült egy széken. Elvigyorodtam.
-Még is csak jó apa lennél te.. Mi van, délelőtti szieszta?.. -odalépkedtem Harry-hez, és ránéztem az újságra.
-Mit olvastál nekik?.. Netalántán időjárást?..Vaagy "Radír ragadt a kocsikerék közé" ?.. -ezen a híren én is elég értelmes fejet vágtam, de inkább ránéztem Harry-re, aki mosolyogva nézett.
-Nem, tekintve, hogy kényelmetlenül aludtak, és Louis fáradtan még hülyébb volt..Amit nem hiszel el, hogy lehetséges.. Így hamar bealudtak. -rántott vállat. Elmosolyodtam, végig néztem újdonsült barátaimon, akik édesen szunyókáltak.
-Neked is szia amúgy. -sértődött be hirtelen.
-Ja, szia. -csókoltam meg, tudván, hogy ettől nem játssza sokáig a sértettet.

-Nincs jó kedved.. - Állapítottam meg és leültem mellé.
- Miből gondolod ? - Vonta fel a szemöldökét.
- Hát..Csak olyan fura vagy..- Gondolkodni kezdtem, hogy vajon mi baja lehet, majd beugrott.. - Louis ? - Kérdeztem rá halkan.
- Talán..Esetleg..Igen.. - Sóhajtott fel és letette az újságot.

Harry sz.sz.~

Jobban átgondoltam a dolgot, és úgy döntöttem, még nem beszélek erről, hátha Louis kicsit visszafogja magát, így felesleges erről beszélni.. Meg most minek? Alice is csak kedves akar lenni.. Habár velem az elejétől fogva nem volt az.. Mindegy is..
-Ma még kinyögöd, vagy harapófogóval kell hogy kiszedjem belőled? -vonta fel a szemöldökét. Sóhajtottam egyet.
-Nem lényeg.. Csak nagyon fel tud idegesíteni a hülyeségeivel, amikor ennyire pörög.. -mosolyogtam fáradtan.
-Biztos csak ez a baj?.. -méregetett.
-Persze. -bólintottam rá határozottan. Még mindig gyanúsan nézett rám.
-Próbálnál meg vele élni.. Azt hinné az ember 2 év alatt összeszoknak, de Louis Tomlinson-al semmi se lehetetlen, azt mondanád, hogy ennél hülyébb már nem lehet, de következő nap meg már felgyújt egy konyhát.. Hidd el.. Tapasztalat. -informáltam. Elvigyorodott, majd elakart menni valahova, de karjánál fogva vissza rántottam, magam elé húztam (persze finoman), és mivel háttal állt nekem, derekánál átöleltem, és elöl összekulcsoltam ujjainkat hasánál.
-Szeretsz? -kérdeztem meg halkan.
-Azt hiszem..
-Az nem elég. -mondtam kicsit határozottabban.
-Azt hiszem annál biztosan jobban szeretlek, mint a 6 éves szülinapi zsúromat.. -elgondolkoztam.
-Miért, az milyen volt? -kíváncsiskodtam.
-Pocsék.. -vágta rá rögtön, majd nevetni kezdett. Legszívesebben én is nevettem volna, de inkább játszottam a sértődöttet.
-Na jóó csak vicceltem, szeretlek, nagyon. -mosolygott rám, miután szembe fordult velem. Néztem szemeibe egy darabig, mindenféle arcmimika nélkül. Aztán ajkait kezdte el harapdálni, aminek én, mint Harry Styles, már nem tudtam ellenállni..

Ölembe húzva, egyre hevesebben csókolóztunk, de persze ezt a pillanatot is el kellett rontania valakinek..Valakinek, aki most sem volt más, mint Louis. Vigyorogva jött ki.
- Sziaa anyuuuu. És apu.. - Láttam rajta, hogy megakarta ölelni, de szerintem kapcsolt, hogy én is ott vagyok, ezért csak elsétált a hűtőig.

Ali mosolyogva nézett Louis után, amit kicsit rossz volt nézni..
-Szia, fiam. -vigyorgott. -Jót aludtál? -elengedett, és hirtelen úgy éreztem magam, mint aki feledésbe merül. Megölelte Louis-t, aki félve rám pillantott, de azért visszaölelt. Szikrázó szemekkel bámultam ide-oda, majd betelt a pohár..
-Éhes vagy? -kérdezte meg kedvesen Louis-t.
-Hát.. Valami olyasmi.. -adta a választ.
-Akkor csinálok nektek valami ebédet, oké, drága? -mosolygott. "Drága".. Csak ez a szó visszhangzott bennem. Nekem még sose mondta ezt. 2 napja együtt vagyunk, Louis-ékat csak utólag ismerte meg, és őt ledrágázza, engem meg nem.. Próbáltam uralkodni magamon, de nem ment, főleg úgy, hogy azt láttam, Ali hogy mosolyog Louis-ra miközben hozzá beszél. Nem igen tudtam, mivel tudnék lenyugodni..  vagy hogy mivel mutathatnám ki, hogy Ő akkor is az enyém..

Alice sz.sz~

Louis türelmesen ült az asztalnál, míg én előpakoltam mindent, ami szükséges melegszendvicshez. Igen, melegszendvics. Lusta voltam egyéb mással fáradozni. Miközben a kenyeret vajaztam, Harry átölelt hátulról, és szokásához híven, a nyakamat kezdte el harapdálni. Normál esetben nagyon is tetszett volna, de így hogy Louis is jelen volt és ráadásul sietni szerettem volna a kajacsinálással, inkább kicsit idegesítő volt..
- Harry..Légyszíves.. - Szóltam rá, nem túl kedvesen, mire felsóhajtott és elviharzott.Értetlenül fordultam utána, és elképedve néztem végig ahogy kiszáguld az ajtón és becsapja maga után.

-Ez meg mi volt? -jött ki Niall kómás fejjel.
-Őszintén? Én se tudom.. -mondtam halkan, legszívesebben rögtön utána eredtem volna, de tekintve, hogy már Niall is fent van, és ő is biztos éhes, siettem a szendvicsekkel.
-Menj csak, én majd megcsinálom. -mosolygott Louis. Hihetetlenül hálás voltam neki, dobtam felé egy hálás mosolyt, és már futottam is Harry után. Túl idegtépő lett volna lifttel menni, szóval inkább 3-asával szeltem a lépcsőfokokat. Egyik ablakból leláttam az utcára, és láttam, ahogy Harry fut át az úton. Mindent beleadva loholtam utána.
-Harry, várj már!! -kiabáltam utána, amikor már úgy ahogy beértem. Hirtelen megállt, és dühtől vörösödő fejjel nézett rám, ráadásul szemébe mintha egy könny szökött volna. Láttam, hogy teste meg van feszülve. Siettem hozzá, majd rögtön letámadtam.
-Még is mi a szent szar bajod van neked?? -igen, ahelyett hogy rendesen szóltam volna hozzá, így sikerült..
-Nehogy már neked álljon feljebb..!! -kiabált vissza, ami kicsit megijesztett.
-Én csak annyit mondtam, hogy légyszives, szerintem neked se lenne jó ha mondjuk ivás közben harapdálnám a nyakad..!! -vágtam vissza.
-Azért kedvesebben is szólhattál volna.. Különben is.. Louis is ott volt, fogadok azért nem akartad megengedni..!! -komolyan úgy éreztem magam mint a friss házasok.. Hát kb azon a szinten voltunk. Az utca szélén kiabálva osztjuk egymást.. ~
-És ha igen..??? -szerintem ő teljesen másra gondolt, mint én. Én egyszerűen nem a haverja előtt akartam ezt, nem másért.
Erre már csak megrázta a fejét, és újra ott hagyott. Nem állt szándékomban most is utána loholni.. Hihetetlen, hogy én jövök vele össze úgy, hogy féltékeny típus vagyok, egy lövése van, és azóta már 2 vagy talán már 3 féltékenységi rohama volt NEKI.. Ehhez képest én eddig elég jól bírhatom..
Vissza sétáltam a szállodához, ezúttal a liftet választottam. Megnyomtam az 5-öst, neki dőltem a falnak, és vártam hogy felérjek. Addig a gondolatok nem hagytak nyugodni. Vissza mentem a szobába, ahol mindenki rögtön rám kapta a fejét.
- Nem jelent jót, ha csak egyedül jöttél vissza.. - Sétált elém Lou. Fogalmam sincs, hogy miért, de elkapott a sírhatnék, szóval Lou nyakába borulva kezdtem el zokogni. Látszólag meglepte a dolog de hátamat simogatva próbált csitítgatni. Egy kis ideig csak egy helyben ácsorogtunk, majd bementünk a nappaliba. A kanapén ülve csak egyenesen magam elé bámultam.

- Hé..Fölöslegesen emészted magad..Harry ilyen.. Képes könnyen túlreagálni dolgokat. De ha igazán fontos vagy neki, akkor maximum egy napon belül már vissza is fog rohanni hozzád. - Mosolygott rám biztatóan Liam.
- És mi van akkor, hogy ha nem vagyok neki igazán fontos?-Kérdeztem rá félve.
- Az vagy. - Vágták rá kórusban, ami egy kicsit meglepett.
- Hidd el..Mi már csak tudjuk.. Harry még nagyon lánnyal így nem viselkedett, mint veled..Ijesztő lehet hallani, de eddig tényleg csak ilyen-olyan egy éjszakás kalandjai voltak.. - Szólalt fel ezúttal Niall.
- Meg ha belegondolsz..Azért ilyen mert féltékeny.. Többnyire az emberek csak akkor féltékenyek, ha valami fontos dologról, jelen esetben személyről, van szó.. - Mosolygott Zayn is. Elgondolkodtam azon amiket mondtak..És igazuk van..
- Köszönöm srácok.. - Mosolyogtam rájuk hálásan, majd bevonultam a szobámba.

Harry sz.sz.:

Teljesen hazáig rohantam, vagy éppenséggel gyorsan sétáltam.. Mikor haza értem, hálát adtam a Jó Istennek hogy volt nálam egy kulcs, így betudtam menni. Visszazártam, bementem a szobámba, bedőltem az ágyba, és üvöltöttem egy nagyot a takarómba. Ezt a cselekedetemet sírás váltotta fel.. Nem értettem magamat. Nem értettem, miért vagyok ennyire ingerült és féltékeny, egy egyszerű gesztus miatt. De annyira szívbemarkoló látni, hogy az a lány, akibe én így beleszerettem, hogy magamat is megleptem, úgy mosolyog másra, ahogy rám kéne mosolyognia.. Lehet hogy önző vagyok és ez okozza a bajt. De egyszerűen nem szeretem azt látni, hogy másra is úgy mosolyog. Habár akkor is gyönyörű, viszont a varázsa akkor nagyobb ha miattam, rám mosolyog. Oké, bevallom én vagyok a hibás. De azért azt a drágás dolgot nem fogom elfelejteni.. Nem tudom, mi okból hívta így, lehet tényleg túlreagálom, de akkor is rosszul esett.
Sokáig ezeken gondolkodtam, agyaltam mit kéne most tennem, féltem ezzel mindent elrontottam, de hamar álomba merültem a nagy gondolkodások közben..~ 

Alice sz.sz~

Este 11kor a fiúk még egyáltalán nem akartak elmenni, mondván, hogy nem akarnak egyedül hagyni.. Bár ezt nem igazán értettem, mivel én egész végig egyedül ücsörögtem a szobámban, míg ők kint ökörködtek, de hát ha maradni akarnak akkor maradjanak..Aludni szerettem volna, de egyszerűen nem tudtam..Folyton kattogott az agyam.. Gondoltam rendet rakok a szekrényemben, addig is kicsit elterelem Harry-ről a gondolataimat..

Épp' valamilyen rockbanda albumát tartottam a kezembe, és néztem a borítóját, mikor váratlanul valaki átölelt hátulról. Érintéséről rögtön tudtam, hogy Harry az, és csak ő tud ilyen kellemesen megölelni.. Meg az illata..
Hirtelen könny szökött a szemembe, nem tudom miért, talán mert meghatódtam, vagy nem tudom. Reménykedtem benne, hogy vissza jön..