18.~

Csak nézett rám, én meg próbáltam kerülni a szemkontaktust, de nem sokáig bírtam.
-Oké-oké, nyertél! -csattantam ki. -Ne haragudj, mostanában mozgalmas napjaim voltak, nem volt időm ezt megbeszélni veled.. -néztem rá bocsánatkérően.
-Azt hittem ha pasiról van szó -meg úgy általában is, bármiről..-, akkor mindig tudunk szakítani egymásra egy kis időt.. Vagyis tudtunk..! -javította ki magát. Rosszul éreztem magam, hogy tényleg nem is hívtam fel már vagy 4 napja.. És azért az ilyet illett volna a legjobb barátnőmnek elmesélni..
-Ne haragudj.. -kértem bocsánatot ismét.
-Szóval csak ennyire futja?.. Oké.. Akkor én meg nem árulom el, hogy találkoztam Conor-al, és féltékeny.. Igazából nem tudtam miről van szó, mert a ház előtt futottunk össze, és csak ennyit értettem abból amit karattyolt, de már értem.. -pillantgatott sunyi mosollyal Harry-re, aki meglehetősen örült a hírnek...
-Majd felhívom. Kiengesztelem meg satöbbi, de akkor nem haragszol, igaz? -tértem vissza az eredeti témához. Mielőtt barátnőm bármit is mondhatott volna, Harry közbe szólt.
-Mit értesz az alatt hogy kiengeszteled..?? -vont kérdőre. A fiúk kuncorászni kezdtek, tudták hogy Harry komolyan gondolja, ezért nem akartak hangosabban nevetni, viszont így visszagondolva tényleg furin hangzott..

- Mármint csak felhívom..- Mosolyogtam bátortalanul Harry-re.
- Szerintem fölösleges..Én sose bírtam Conor-t... - Mondta Becky miközben helyet foglalt Louis mellett.
- Bírom a barátnődet! - Kiáltott fel Harry.
- Valóban ? - Vontam fel a szemöldököm ezúttal én, ezzel kérdőre vonva őt. Tudtam, hogy hogy értette, de gondoltam akkor már én is játszom a sértődöttet egy kicsit.
- Őőőő... - Nagyot nyelt majd gondolkodóba esett.
- Nincs megsértődve.. - Szólalt fel barátnőm. Néha annyira utálom, hogy ennyire ismer..Mivel elrontotta a játékomat, hozzávágtam egy párnát.
- Hééé..Tudod kit dobáljál.. - Hajította vissza.Csakhogy a drága Zayn-t találta fejbe..
- A hajam..! - Dühösen dobta vissza a párnát a feladónak. Ezzel elkezdődött a csata..~

-Oké-oké, gyerekek, elég..! -kaptam ki Louis kezéből a párnát, mikor újra elakarta dobni. Boci szemekkel meredt fel rám, én meg csak fejébe nyomtam a párnát, és elmentem a telefonomért. Nem akartam Harry előtt beszélni Conor-al, mert ismerem Conor-t.. Olyanokat tud mondani, amik félreérthetőek, ráadásul én bátyámként kezelem, és akaratom ellenére elhagyják a számat a szavak..
Hívtam, hívtam de semmi.. Az ágyon feküdtem, hanyatt, és a plafont bámultam. Gondoltam kis idő múlva újra megpróbálom. Kb 3 perc után ismét tárcsáztam. Sokáig csengett, de végül felvette.
-Igen? -szólt bele kicsit rideg hangján. Ismertem, és persze Becky is már elmondta a lényeget..
-Sziaa. Ne haragudj a reggeli dolog miatt.. Esetleg van kedved átjönni? -mosolyogtam, próbáltam a pozitív dolgokat sugározni felé.
-Ott van a barátod is..? -kérdezte kicsit flegmán. Erre már összehúztam a szemöldököm.
-Igen.. És Becky is.. Na meg a másik 4 barátom is.. -soroltam. -De ha nincs kedved, akkor találkozhatunk máshol is.. -ajánlottam fel, és előre tudtam, hogy Harry nem fog repesni az örömtől, ha megtudja..
-Rendben! -egyezett bele rögtön, fel is vidult. Ez Conor..
 -Oké, a Hyde park megfelel?
-Fél óra múlva ott. Puszillak. -éreztem, hogy mosolyog, így én is elmosolyodtam.
-Én is. Szia. -tettem le. Felsóhajtottam, és a nappalit vettem célba, de amint felkeltem az ágyról, láttam, hogy Harry az ajtóban áll, és szigorú tekintettel les rám, az ajtónak támaszkodva. Kicsit megijedtem, de nem hátráltam meg..
-Szóval találkoztok.. -mondta kis gúnnyal a hangjában.
-Igen.. Remélem nem baj.. De csak beülünk valahova. Messze nem randi. És már régen láttuk egymást.. Kérlek. -kérleltem, és oda mentem hozzá, mellkasára tettem kezem, majd bociszemekkel néztem az övéibe. 

- Legyen..De este csak az enyém vagy. A fiúk is és Becky is haza mennek..Oké..? - Pislogott rám kisfiúsan.
- Oké. - Mosolyogva nyomtam egy puszit a szájára. Elindultam volna, de megfogta a karom, visszahúzott és hosszasan megcsókolt.
- Szeretlek. - Homlokát az enyémnek döntötte.
- Én is téged. - Vigyorogva nyomtam ezúttal az orra hegyére egy apró puszit, ami hatására ős is elvigyorodott. Visszamentünk a többiekhez, én elköszöntem tőlük, majd el is indultam a megbeszélt helyre.

Olyan 5 perc után már a parkban ácsorogtam és vártam Conor-t.
-Szia! -köszönt vigyorogva nem messze, oda jött, és megölelt. Viszonoztam.
-Szia. -arcomra nyomott egy puszit, majd elengedett.
-Hova menjünk? -vigyorgott szüntelenül.
-Nekem mindegy, valami olyan helyre, ahol lehet beszélgetni.. Rég láttuk egymást. -viszonoztam mosolyát. Elmentünk egy kávézóba, ahol kértünk két kehely fagyit, és beszélgetni kezdtünk. Sok mindent kérdezett, kérdeztem, és ismét úgy éreztem, hogy megint közel került hozzám. Amit pont nem akartam, Harry miatt.. Persze nem zúgtam bele, de ha ő is így érez, akkor mindig az van, amit ő akar. Conor makacs és önfejű tud lenni.. Megszerzi amit akar.. De majd meglátjuk.
~Este~
Rengeteget beszélgettünk Conor-al, hülyültünk, sétáltunk, ettünk, minden. Újra megtaláltuk a közös hangot, és rájöttem, hiányzott a társasága.
-Akkor még majd dumálunk, és összefutunk. -köszönt el. Megöleltük egymást, kapott ő is meg én is egy búcsúpuszit, majd beszálltam a liftbe, megnyomtam a gombot, és már mentem is a szobámba. Igen, Conor elkísért idáig, tekintve, hogy már sötétedett.
Kicsit fáradtan nyitottam be a szobámba, ami üres volt. Sehol senki. Se a srácok, se Becky és se Harry.. Ledobtam a táskám a szekrényre, kibújtam a cipőmből, és a szobámba sétáltam. Az ágyamon Harry feküdt, és telefonozott. Elmosolyodtam.

-Szia. -levettem a pulcsim, ledobtam a székre, Harry felé másztam, és megcsókoltam.
-Hiányoztál.. -mondtam két apró csók között. Igaz vissza csókolt, de nem tudtam semmit se leolvasni arcáról. Befeküdtem mellé, és arcát kémleltem. Mikor megérezte, rám kapta tekintetét, és halványan elmosolyodott.
-Nem is mondod, hogy te is..? -szomorodtam el. Mosolya nagyobb lett, letette telefonját az éjjeliszekrényre, majd felém hajolt. Kezével arcomat simogatta, másik karját fejemnél vezette el. Mosolyogva meredt hol a szemembe hol ajkaimra.
-Te is hiányoztál.. -mondta, majd belepuszilt a nyakamba, és ismerve engem, Alice Roden-t, nem bírtam ki nevetés nélkül. Felkuncogtam, hogy eszébe juttassam, ez nekem csikis. Kaján vigyor jelent meg arcán, és újra megtette. Már-már nevetve próbáltam eltolni magamtól.
-Kínzó. -vágtam a fejéhez, amire abba hagyta, és vigyorogva meredt újra szemeimbe.

-Ez még cseppet sem volt kínzás.. - Arcára huncut mosoly kúszott.
- Nem mered.. - Összeszűkített szemekkel néztem szemeibe.
- Miben fogadunk..? - Húzta fel a szemöldökét. Megpróbáltam megszökni, és sikerült is. Botladozva ugyan, de sikerült kifutnom a nappaliba. Természetesen hamar utolért..Felkapott és a vállára "dobott".
- Tegyél le! - Nevetve ütögettem a hátát és közben kapálóztam a lábammal.
- Majd ha szépen kéred.. - Azzal belepuszilt az oldalamba, ami mondanom se kell, hogy rohadtul csikált.
- Hé' El a kezekkel! - Szóltam rá még mindig nevetve, ugyanis keze a fenekemre tévedt..
- Ez még mindig nem volt túl kedves..
- Harry..Az összes vérem a fejembe szállt. Légy oly' cukorfalat és tegyél már le. - Elindult a hálóba, majd az ágyra dobott. Felém hajolva kezdett el csikálni, úgy mint a moziban.

Már azon a határon voltam, hogy meghalok, de időben abbahagyta a csikizést.. Ezek szerint észre vette, hogy fuldoklom, meg egyéb más vele járó tünetek, pl a csapkodás mint egy retardált fóka..
-Oké... Én.. kész.. kampec.. -röhögtem még mindig, és kapkodtam a levegőért. Harry felettem nézett és jókat mulatott rajtam, hogy már a halál szélén álltam.
-Imádom, amikor így nevetsz. -mondta hirtelen, mosolyogva, ábrándozva. Már úgy nagyjából tűrhető állapotban voltam, de a mosoly az arcomról valamiért nem akart lefagyni. Nem is baj.
-Tudod máshogy is meglehet nevettetni egy lányt, nem kizárólag csak úgy, hogy csikized, és már érzi, hogy ez volt az utolsó perce az életéből.. -informáltam. Felnevetett, majd lehajolt és megcsókolt.
-Mi lenne, ha megint olyan fantasztikus éjszakánk lenne..? -suttogta fülembe, amitől kirázott a hideg, majd egy kaján mosollyal az arcán nyakamtól egészen a fülemig behintette apró puszikkal.
-Nem érdemled meg.. -jegyeztem meg egy kis gúnnyal a hangomban. Rám nézett, ezzel abbahagyva nyakam kényeztetését, ami ismételtem csikis volt, de kicsit tűrhetőbben csinálta.
-Miért?.. -biggyesztette le alsó ajkát, amire elmosolyodtam. Nagyon édes volt.
-Aki így kínozza a barátnőjét, az nem érdemli meg az ilyet. -vigyorogtam gonoszan. Szúrós szemekkel nézett rám.
-Gonosz vagy. -jegyezte meg, és leszállt rólam, lefeküdt mellém, majd bedobta a durcit.
-Nem is te lennél, ha egy napot ne bírnál ki durci nélkül.. -vigyorogtam, de azon kívül hogy grimaszolt egyet, nem igen reagált semmit se.
-Hát oké.. Akkor a kanapén alszok. Jóéjt. -nyomtam puszit a homlokára. Felkeltem és kisétáltam a nappaliba, mikor visszapillantottam, láttam, hogy érdekesen néz rám..