6.~

Alice sz.sz.:

Kicsit kezdtem kényelmetlenül érezni magam.. Feszült volt a hangulat is.. Éreztem, hogy Harry-nek minden izma megfeszül, és vészjósló szemeket mereszt Louis-ra, aki ijedtében azt se tudta mit csináljon. Gondoltam véget vetek ennek a szemkontaktusnak, és felálltam Harry öléből, aki ijedten nézett rám. Gondolom arra számított hogy lepofozom, vagy valami, de ehelyett csak ott hagytam őket. Louis eléggé eltudja rontani az ember kedvét, de az ellenkezőjét is remekül csinálja.

- Köszönöm a vendéglátást! -"mosolyogtam" vissza, és kicsaptam az ajtót, majd vissza. Elindultam a járdán de hallottam, hogy utánam fut valaki.

- Harry, nincs ehhez kedvem, kérlek hagyj békén.. - mondtam, de mint kiderült, nem Harry volt az, hanem Louis..
- Louis, hozzád sincsen most kedvem.. Menj vissza.. - sóhajtottam fel.

- Igazából Harry akart jönni.. De megszavaztuk, hogy én jövök.. Nézd Alice sajnálom.. Fogalmam sincs mi van köztetek Harry-vel.. 

- Semmi nincsen köztünk Harry-vel. - Jelentettem ki.

- Oké.. Ez esetben nem tudom mi nincs köztetek Harry-vel.. De én nem akarok az éppen fejlődő kapcsolatotok útjába állni.. Sokat beszélek.. És legtöbbször hülyeséget.. Emiatt ne Harry-t büntesd.. Mellesleg ha ez számít már 1 hete nem hallottam afelől, hogy lett volna valakije.. Ami haladás.

- Köszi.. Tényleg.. Ez most rohadtul megnyugtatott.. - Forgattam meg a szemeimet.

- Legalább a kedvemért ne haragudj Harry-re.. Engem ki fog csinálni..

- És az szerinted hol érdekel engem..?

- Kéééééérleeeeeek. - Nézett rám kölyökkutya szemekkel.
Sóhajtottam egyet, és csak hogy Louis megnyugodjon, rábólintottam.

- Köszii! - ugrott fel és megölelt.

- Nyomás vissza fele.. - böktem fejemmel a házuk felé, lelkesen el is indult, én viszont mentem tovább az ellenkező irányba.

- Héj! - vette észre, és elém futott.

- Miért nem jössz vissza? - biggyesztette le ajkait.

- Már nincs kedvem, majd talán máskor, jó?..Fáj a fejem, pihenek egyet.. Túl sok ez nekem mára.. - mosolyogtam fáradtan, amire megértően rábólintott. Búcsúzóul nyomott egy puszit a homlokomra, és megölelt, majd vissza futott a házba. A hülye gyerek mezítláb jött.. Nevettem rajta egyet, majd haza indultam, otthon meg bedőltem az ágyba, és estig aludtam.

Louis sz.sz.:

Mikor visszamentem, Harry rögtön betámadott.

- Na?? - nézett rám gyilkos szemekkel.

- A jó hír, hogy nem haragszik, a rossz hír meg, hogy fáj a feje, fáradt és azt mondta inkább haza megy pihenni.. - informáltam a csipet-csapatot, főképp' Harry-t. Látszott rajta hogy megkönnyebbült. Tényleg jelenthet neki valamit akkor..

Próbáltam besunnyogni észrevétlenül a szobámba, de nem jött össze..

- Ne reménykedj.. Az egy dolog, hogy nem haragszik, de te okoztad a bajt, szóval neked most véged..! - eredt utánam a göndörke, így futni kezdtem. Az egész házban "játszottuk" a kergetősdit, de végül elkapott.. Megfenyegetett, megütött többször is, a lábamat már nem éreztem, de jól vagyok.

*****

Harry sz.sz~

Este 9 tájt mindannyian a tv előtt gubbasztottunk. Egyre jobban hiányzott Alice.. Már komolyan kezdtem megijedni magamtól.. Egyszerűen csak látni akartam..

- Elmegyek egyet sétálni.. - Álltam fel, mire minden szempár rám szegeződött.

- Harry.. Negyed 10 van.. - Vonta fel az egyik szemöldökét Liam.

 - Csak okosan, tesó. - Kacsintott rám Zayn. Szemforgatva bújtam bele a kabátomba, majd elindultam.

A liftben türelmetlenül topogtam, aztán mikor felértem az 5.re bekopogtam az ajtaján.

Alice sz.sz.:

Tekintve hogy este 9kor ébredtem fel, tele energiával szállingóztam fel-alá a lakásomban. Épp' szalámit vágtam, mikor kopogtak, így sikeresen elvágtam az ujjam, amiből csak úgy folyt a vér..

- Francba.. - mondtam, majd miközben egy papírzsepit tekertem az ujjamra -ami megjegyezném, semmit se ért..-, megnéztem az időt. Átfutott a fejemben az a kérdés: Ki lehet az ilyenkor?.. Elindultam vérző ujjal az ajtó felé, és kinyitottam..
Hogy én mekkora hülye vagyok.. Tudhattam volna, hogy Ő az.. És ha erre előbb gondolok akkor nem nyitok ajtót. Igen, tudom.. Louis-nak azt mondtam, hogy nincs semmi problémám, de igenis van.. Én nem szeretnék közel engedni magamhoz egy olyan fiút, aki bármikor kib*szhat velem..

- Bejöhetek ? - Mosolygott rám.

- Nem.. - Mondtam, de mintha meg sem hallotta volna bejött.. Őszintén? Nem is ő lett volna.. Sóhajtottam egy nagyot, és vissza mentem a konyhába. Próbáltam elrendezni az ujjam, de csak folyt és folyt és folyt belőle a vér, már azon agyaltam, hogy lehet elvérzek..

- Mit történt az ujjaddal? - szólalt meg egy mély hang mögöttem, aggódva.

- Ha igazán tudni akarod, itt járt a kaszás bácsi.. Lenyisszantotta az ujjam, huss.. Mint ahogy majd én fogom a fejedet. - mosolyogtam rá erőltetetten, majd bementem a fürdőbe, és bekötöttem. Mikor visszacsuktam a tükörajtót, láttam, hogy az ajtóban áll.

- Még is mi a francot akarsz még tőlem? - kezdtem neki, amitől még komorabb arcot vágott.

- Még mindig ezen lovagolsz..? - kérdezte meg kicsit flegmán.

- Én nem lovagolok semmin.. Ne reménykedj. - villantottam egy cinikus vigyort, és arrébb lökve ki mentem a konyhába. Utánam jött.. Miért is ne?..

- Nem tudom mit mondott neked Louis, de azt hittem, már nem haragszol.. - mondta kicsit szomorkásabb fejjel.

- Harry, nem arról van szó, hogy haragszom-e vagy sem, hanem hogy még mindig nem vagyok 100%-osan meggyőződve arról, hogy te nem azért jársz utánam, hogy egyszer csak, valamelyik pillanatba lecsapj rám..! Kösz, erre nincs szükségem.. - intettem le, és beviharoztam a nappaliba, és kikapcsoltam a tv-t, hogy legalább az ne üvöltsön..
- Az Isten szerelmére Alice! Te magad mondtad, hogy bárkit megkaphatnék.. Szerinted mégis mi a jó büdös francért, nem hagylak békén, és loholok utánad.?! - Emelte fel kissé a hangját.

- Fogalmam sincs de már nagyon unom! 2 napja sincs hogy ismersz.. Azt akarod, hogy elhiggyem szerelemből követsz engem folyton ?! - Kezdtünk mind a ketten egyre ingerültebbek lenni. Közeledni kezdett felém én pedig hátráltam egészen a falig. Hirtelen ajkaimnak esett. Először nem csókoltam vissza és próbáltam eltolni magamtól, de az illata, a lehelete...Teljesen megbabonázott. Karjaimat nyaka köré fontam, ő pedig kezével a hátamat simogatta.
Sokáig vadul csókolóztunk, teljesen a falnak nyomott, combomnál fogva kicsit feljebb emelt. Levegőhiány miatt váltunk szét. Levegőt kapkodva nézett csillogó szemeivel az enyémbe.

- Most már hiszel nekem..? - mondta alig hallhatóan, és nyelt egyet. Eltoltam magamtól gyengéden, és bementem a nappaliba. Hihetetlen, hogy ez velem történik.. Én ezt nem bírom.. Még is miért pont én?? Már vagy 5 éve nincs egy pasim se, nehogy már egy kis sztárocska legyen 5 év után az első..! Jó, lehet hogy független attól hogy sztár vagy sem, de akkor is..