1.~

~

Alice sz.sz.:

Mint minden reggel, ma is korán keltem. Kipattantam az ágyból, felöltöztem, és elindultam a boltba, tekintve, hogy nem volt otthon az, amit én enni szerettem volna reggelire..Imádok enni, szóval rendesen megpakoltam a kosarat, majd beálltam a pénztár előtt csigázó sor végére. Átkoztam mindent, hogy ilyenkor rengetegen vannak.
- Sosem kerülünk sorra. - csendült fel mögöttem egy rekedtes lágy hang.
- Reméljük túléled.. Hangod alapján igen fáradt lehetsz még. - Fordultam hátra egy kicsit úgy, mint aki most megmondta a tutit. Tudtam, hogy a fiúk azok.. Őszintén szólva ki nem állhatom őket. Mindegyik szempár rám szegeződött, én pedig egy szemforgatással elrendeztem, erősen sugározva azt, hogy nem rajongok értük, vissza fordultam, és előre léptem egyet, mivel a sor igen nehezen, de ment..
- Senki nem kérdezett. - Szólalt fel ismét.
- Csak tudod ugyanabban a csónakban evezünk, ráadásul unatkozom is, nincs perpillanat más, akibe beleköthetnék.. De vigyázz, mert ha velem bunkózol, azt életed végéig emlegetni fogod.. - Fordultam vissza a fürtöskéhez vészjósló szemekkel, kicsit közelebb arcához. A többi idióta kuncorászott egy jót, bár én egy cseppet sem tartottam viccesnek.. A fürtöske meg csak óriás szemekkel bámult az enyéimbe. Tekintve, hogy túlságosan is közel volt az arcunk, kicsit hátráltam, majd ismételten hátat fordítottam neki. Ők is közelebb lépkedtek és Harry drága, talán túl közel is. Kezdtem kellemetlenül érezni magamat.

- Igazán örülnék ha megmaradna köztünk a minimum 1 méter. Nagyon hálás lennék érte.. - Mosolyogtam erőltetetten Harry-re hátra, aki elmosolyodott, de tekintve, hogy látta, nem viccelek, alsó ajkára harapva próbálta elrejteni mosolyát, és hátra lépett egyet, majd rám nézett amolyan: "Így már jó?" fejjel.

- Köszönöm.. -"mosolyogtam" ismét ugyanúgy, majd az is rögtön lefagyott arcomról, újra előre léptem egyet, de az újabb előrehaladás miatt ismét szinte már rajtam volt a fiú..
- Mi nem volt világos abból, amit az előbb mondtam..? - Fordultam ismét felé.
- Igazán sajnálom, de nincs hely.. - Vont vállat tettetett megbánással az arcán. Az 5 vigyorgó fiú mögé kukkantottam, és valóban, a sor olyan hosszú volt, hogy a sorokat érintettük..

- Rendben.. Ez esetben nem szólok többet.. De felhívom figyelmedet arra, hogy nincs semmilyen érintkezés velem, mert ha megteszed, azt hiszem az volt életed utolsó perce.. - Fenyegettem meg, kis poénnal fűszerezve.

- Akkor majd úgy kell csinálnom, hogy jó legyen az az utolsó pillanat az életemben.. - Vigyorgott perverz feelinggel, amitől kirázott a hideg.

- Csak.. Ne érj hozzám.. - Ráztam meg a fejem, előre fordultam, és ismét léptem egyet, de olyan keservesen fogytak az emberek, hogy fájt nézni.

****

Már csak egy idős bácsika szerencsétlenkedett előttem... Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, miután végre én is sorra kerültem. Miközben pakoltam át a kosárból a szatyorba felfedeztem hogy tejet nem vettem. A sor még mindig rettenetesen hosszú volt szóval eszem ágában sem volt visszamenni...
- Na mit felejtettél el? - Vigyorgott rám az egyik barna hajú, azt hiszem Louis. Először hallottam most a hangját.

- Semmit.. - Rendeztem el, majd gyorsan fizettem, és elhagytam a boltot. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőm, mikor visszanéztem, és nem láttam a fiúkat. Úgy gondoltam, átmegyek a másik sarki boltba tejet venni.. Nem volt a legjobb ötlet.. Ugyanis megpillantottam a szomszédnénit.. Kirázott a hideg. Valahányszor találkozunk, fél órán keresztül beszél mindig ugyan arról.. Próbáltam elosonni mellette, de észrevett..

-Jaj, csillagom! Hogy vagy? Miújság? Mi járatban? Ugye eszel eleget.. Képzeld történtek ám velem dolgok..! - Mosolygott kedvesen. Vágtam amolyan " ^^"" " fejet, és már előre tudtam, hogy nem szabadulok egy könnyen..
- Hé, mindenhol téged kerestelek. Jónapot. - Legnagyobb meglepetésemre Harry állt meg mellettem.

- Mármint anyud keres mindenhol.. - Tisztában vagyok vele, hogy nem ismer se engem, se anyut, szóval nagyon is jól tudtam, hogy ki akar menteni. Csak azt nem tudtam, hogy miért... Fontos döntés előtt álltam: Vagy Harry-vel megyek, azzal, hogy anya keres, és így megszabadulok a nyanyától, vagy inkább vállalom, hogy végig hallgatom a sztoriját, csak hogy ne kelljen ezzel az agymenővel lennem. Az elsőt választottam...

- Jaj igen, megyünk be a városba, muszáj mennem, Elizabeth néni, sajnálom, majd máskor elmeséli.. - Mosolyogtam egy hatalmas műmosollyal, és Harry-vel az oldalamon kimentem a boltból. A boltból kiérve szó nélkül megfordultam és hazafelé vettem az utat.

- Semmi 'köszönöm Harry, igazán rendes volt tőled, hogy nem hagytad, hogy a néni órákon át fárasszon.' ??! - Jött utánam. Megforgattam a szemem, és megálltam vele szembe, így ő is megtorpant. Egy mosoly jelent meg arcán, de ez nem volt kölcsönös.

-"Köszönöm Harry, igazán rendes volt tőled, hogy nem hagytad, hogy a néni órákon át fárasszon.."- Ismételtem el utána mint egy robot, és reméltem ezzel megelégszik, így újra sarkon fordultam.

- Nem vagy könnyű eset.. - Loholt utánam még mindig.

- Mit akarsz tőlem Styles ? - Sóhajtottam fel.

- Én ugyan semmit.. - Tette maga elé védekezésképpen a kezeit.
- Akkor kopj le.. Nem tudom mivel tehetném még egyértelműbbé azt számodra, hogy nem vagyok oda se érted, se a banda többi tagjáért.. - Forgattam a szemem, és már kicsit kezdett felidegesíteni, ráadásul már rohadt éhes voltam.
- Látom valaki nagyon ideges.. Elárulod a neved ? - Nem igaz, hogy nem képes csak úgy egyszerűen megfordulni és elmenni..

- Nem. - Mondtam nemes egyszerűséggel.

- Akkor hazáig kísérlek. - Vont vállat vigyorogva. Okos.. De nem eléggé.. Vészjósló szemekkel meredtem rá, és megálltam.

- Akkor én meg nem megyek sehova, míg le nem kopsz.. - Vágtam vissza talán nem elég ügyesen..

- Nem gond. - Vigyorgott vállat rántva, és ő is megállt. Felsóhajtottam, és úgy döntöttem nem haza, hanem valahova máshova megyek el, tekintve hogy nem akarom, hogy megtudja, hol lakom..